Mankó és kacagás

III.

(Ketten az igazságért)

 

A portásfülke plexiablakán megkettőzött halacska karcolata látható, megcsúszhatott a keze a rajzolónak, így sikerült a dupla hal, egyik a másik mögött, félig takarásban úszik, úsznak együtt. A plexi kerete puha fából készült, itt-ott bevésések látszanak rajta: számok, vonalak, egy helyütt: Ω

Portás Robi a halikreknek hátat fordítva, kifelé nézelődik a nagy ablakon, a kora tavaszi eget vizsgálja, olybá tűnik számára, mintha máris rekkenő nyár lenne, pont úgy tűz, vakít a márciusi nap. Ugyanakkor a távolban komor felhők gyülekeznek alattomosan, ezeket lomha bálnákhoz hasonlítja.

Amikor visszafordul a porta pultja felé, egy férfit és egy gyereket pillant meg a fülke elhúzható ablaka előtt álldogálni, a fiú nyolcéves lehet, a férfi jó harmincas, a vadonatúj mankójára támaszkodik.

Amint Robi közelebb lép a pulthoz, a férfi nehézkesen lehajol, hogy a tolóablak szűk nyílásán át szólhasson. Mondja, hogy az Igazságügyi Orvos szakértőt keresik.

Robi már előbb föltette orrára a szemüvegét, és most a visszatükröző fénytől kissé hunyorogva a férfi bozontos szemöldökét fürkészi. Úgy találja: a szálak vége fényesen ezüstös. A gyerekre is vet egy gyors pillantást, és meglepődve konstatálja: annak is ezüstösen fénylő szemöldöke van. Közben a fiókból előhúzza az átlátszó fóliatasakba csúsztatott Intézeti Dolgozók Jegyzéke feliratú füzetet, és a B-vel kezdődő neveknél fölnyitja.

„Dr. Barna Igazságügyi Orvos szakértő az ötödiken, a 309-esben van”‒  mondja a férfinak. Azzal becsukja a füzetet, és visszahelyezi a fiókba.

A gyerek szeme máris fölcsillan, nagyot sóhajtva néz föl a férfira, aki bizonyára az apja.

A férfi megköszöni a szíves útbaigazítást, majd álltó helyben, kicsiket döccenve, lassan megfordul. Némi időbe telik, míg a folyosóvégi liftet célba veszi. Már csak el kellene valahogy indulnia. Mankója markolatát görcsösen markolászva végre elindul. Együtt halad a folyosón apa és fia.

Robi, hogy ne tévessze őket szem elől, derékig kihajol a fülke ablakán, és folyamatosan  követi tekintetével a távolodókat. Most már látja, hogy a férfinak tőből hiányzik a jobb lába, ott a nadrág szára föl van tűzve egy biztosítótűvel. A gyerek bicegő járásának okára viszont nem tud magyarázattal szolgálni magának, nem tudja mire vélni a kölyök fura billegéseit, ügyetlen sasszéit ‒ hacsak nem, ötlik föl benne hirtelen megvilágosodással, a fiú az apját figyelve a kettejük közti összhangot igyekszik megtartani úgy, hogy hűségesen lépést tart apja egyetlen lábával.

 

 

Oldal: Mankó és kacagás 3.
Kaszás Máté írásai - © 2008 - 2024 - kaszas-mate-ferenc.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat