Kaszás Máté
ERZSIKE
Az asszony, a szomszédból, Erzsike, ahogy jön hazafelé a boltból, kínlódva, vonszolódva. Precízen dolgozik ellenlábasa: kívül és belül kíméletlenül rágja. Pár hét alatt épült le szegény. Haja, ami még megmaradt neki, teljesen fehér, és, mint a csecsemőknek, vékonyka szálú. Félelmetesen lesoványodott. Szüntelenül alakul, változik. Nyakán és arcán festett vonalak - stigmák - virítanak. Elmegyünk, persze, de talán nem mindegy, hogyan. Vagy már minden mindegy volna?
⃰
Erzsike a padon ül, az ablakuk előtt, és egy könyvet lapozgat, amelyben virágok színes képei vannak. Ott ül Erzsike az árnyékos padon, haja: pihe-toll, töredezett, olyan, akár a szélfútta pongyolapitypang szőrös ejtőernyőbokra. A sugáradag az oka, vagyis a betegség. A grandiózus könyvben a virágok színes képeit nézegeti elmélyülten, a virágokét, melyekről a férje harminc éve monoton festi csudás akvarelljeit, tele van velük a lakás, minden fal beborítva, mi lesz azzal a sok festménnyel, mi lesz Jánossal, mi lesz?!...