Kaszás Máté írásai

Kaszás Máté

Ősszem

A képen az események idején ragyogó, fényes nyári délelőtt van, úgy 10 és 12 közt lehet; a hatalmas lombozatú fák között tejfehéren betűző napsugár szögívéből gondolhatni így. Két kan (csakis kan lehet mindkettő) csapott össze a süppedős avaron, harmadik társuk, egy nőstény (ki lehetne más), tőlük valamivel odább, a huppos emelkedőn sunyt farokkal fülel, lesi a harc kimenetelét, nem kizárt, miatta ugrottak egymásnak a fiúk; így ment ez már akkoriban is: 70-80 millió éve.

A hely vegetációban gazdag, párálló erdőszél, esetleg egy nagyobb tisztás az erdőben. Bent vagyunk tehát a sűrűben mindenképp', itt lapulunk a gumibot-vastag, rugalmas szárú aljnövényzet rejtekében a nemrég becsörtető, felajzott vadak orrától, szarvától nem eléggé messze. Érezzük kifújt leheletüket. Rigó nem fütyül a lombok közt, fülemüle nem énekel, madár még sehol, valójában mi sem vagyunk persze, eszünkbe sincs lenni, csupán csak egy kíváncsi ősszem leselkedik helyettünk is feszülten, jóllehet még nincs neve semminek.

A harcban erősebbnek mutatkozó hím emelt fővel, s kissé széjjelnyíló szájjal, búgó-bömbölő hangot hallatva nyomatékosítja ellenfelével szembeni fölényét. Amit a hátráló, kénytelen-kelletlen tudomásul is vesz. Mivel azonban eldőlő teste épp egy kisebb fát tör ketté, s a hegyes csonk a lapocka alatti lágyabb tájékot döfi meg, kénytelen szembefordulni legyőzőjével újra, ha nem akarja magát elevenen fölnyársalni. Meleg, ködszerű tajték csap ki elliluló nyelve alól, úgyszintén dugattyúként előnyomuló orrából. Pajzsgallérja, miként egész vaskos gerince, ívelve megfeszül, körben kiállnak tűhegyes tüskéi.

A nőstény ámulva-bámulva szemléli az érte való viadal új fordulatát: fejét enyhén lehorgasztja, íves szarva vízszintesen előre áll. A behemót a képen oldalról látható: hátuljával a buja sűrűségű erdő felé, orrtüskéjével a fák közt szélesen beömlő, tejszerűen elfolyó világosság irányába fordulva. Valahol ott lehet a csorda többi tagja, talán egy végtelenbe ringatózó illatos-habos víz partján, avagy, lehet, jóval szerényebb tócsa tocsogós sarában dagonyázva. S bár a horizont egy élő sejtelem, annyi azért bizonyossággal állítható: onnan még jó ideig nem közeleg hajó.

Mindenesetre a búgó-bömbölő hangot hallató csatát nyert hím nem hátrál, tapodtat sem. Ehelyett szarva hegyével büszkén átdöfi a feje fölött beszökő fönséges fénynyalábot. Robusztus teste jóllakottságtól, s nyers erőtől duzzad. Ez az erő az állat kigömbölyödő, vastag páncélzatú oldalán és nyakán a legszembetűnőbb, ahol is az éles fénypászma szivárványosan tükröződő villódzó szikrákat szór. Az izomkolosszus előtt nincs, nem lehet akadály, ennek az irtózatos tömegnek senki nem parancsolhat álljt. Így nem kétséges, hogy még ma (meglehet, már déli tizenkettőre) övé lesz kislányosan megszeppent, termetes arája.

A napfény incselkedőn játszik az erdő buja sűrűségű lombjában.

 http://kaszas-mate-ferenc.hupont.hu/

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat